Az öröklési jog

Csak tájékoztató jellegû ismertetõ, terjedelménél fogva nem teljes körû és nem minõsül tanácsadásnak

Az öröklés az ember vagyonában bekövetkezõ jog­utódlás halála esetén. Az öröklés joga emberi alapjog, melynek bármilyen korlátozása alkotmányos jogot sért.

Törvényes öröklés

Akkor kerül sor a törvényes öröklésre, ha az örök­hagyónak nincs végakarata (végrendelete), vagy az nem ren­delkezik mindenrõl, ami a halál pillanatában az örök­hagyó tulajdonát képezi. Törvényes örökösök a követ­kezõ sorrend szerint: 1. az örökhagyó leszármazója, 2. leszármazó hiányában a házastárs; 3. ha egyik sincs, ak­kor a szülõk, 4. szülõk hiányában a nagyszülõk, 5. nagyszülõk hiányában azok leszármazói, 6. ezek hiá­nyá­ban a távolabbi felmenõ rokonok. Ha a rokoni kör­ben örökös nincs, az örökös az állam.

Sajátos öröklési eset az ági öröklés. Erre akkor kerül sor, ha a törvényes örökös nem leszármazó. Ilyenkor az a vagyontárgy, amely öröklés vagy ingyenes juttatás út­ján került a hagyatékba, visszaszáll azokra a felmenõ, illet­ve oldalági rokonokra, akiknek ágáról az örökhagyó azt örökölte vagy ingyenesen kapta.

A túlélõ házastársnak a törvény özvegyi jogot biztosít, vagyis örökli mindannak a vagyonnak a ha­szon­él­veze­tét, amit nem õ örököl. Ez a joga meg­szûnik, ha új há­zas­ságot köt. A haszonélvezet korlátozását kérhetik az örökhagyó leszármazói, de a korlátozáskor figye­lem­mel kell lenni a házastárs szükségleteire, az örökölt vagyon­tárgyakra, saját vagyonára és jövedelmére is. Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a haszonélvezeti jog megváltását, de az nem terjedhet ki a házastárs által lakott lakásra, a használt berendezési és felszerelési tárgyakra.

Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyikük kö­te­les a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az in­gyenes adománynak az értékét, amelyben õt az örök­hagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hoz­zá­szá­mí­tást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekbõl arra lehet következtetni, hogy a juttatást az ún. osz­tály­ra­bocsátás kötelezettségével adta. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ingyenes adományban részesített leszármazó ezen ado­mány értékével csökkentett részt kap a hagyatékból. A szoká­sos mértékû ajándékokat valamint a tartásra rászorult le­származók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsá­tani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. Az osz­tály­rabocsátás a törvényes öröklés kísérõje; végintézkedés alapján öröklõ leszármazónak nincs osztályrabocsátási kötelezettsége. Más­részt a törvény az osztályrabocsátást a leszármazókra kor­lá­tozza; a leszármazó hozzátartozójának (pl. házastársának) adott ingyenes adományt a leszármazónak nem kell osztályra bo­csá­tania. Amennyiben azonban a leszármazó kiesik az örök­lés­bõl, akkor az õ leszármazója köteles osztályra bocsátani az örökhagyótól a kiesett felmenõje által kapott ingyenes adományt.

Végintézkedésen alapuló öröklés

Az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részérõl végrendelettel rendelkezhet. Ez a jog nem zár­ható ki és nem korlátozható. Végrendelkezni csak személyesen lehet.

Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát juttatja. Arra az esetre, ha az örökös az öröklésbõl kiesik, ún. helyettes örökös is nevezhetõ.

Az örökhagyó törvényes örökösét kizárhatja az örök­lés­bõl ilyen tartalmú írásos nyilatkozattal, vagy úgy, hogy örökösévé más személyt nevez. A kizárást indokolni nem kell.

Míg a kizárás a kötelesrészre jogosultakat e részükbõl nem rekesztheti ki, addig a kitagadás igen. Ugyanis az örök­hagyó a törvényben felsorolt konkrét okok esetén, ezen okokra hivatkozva végrendeletében a köteles­rész­bõl is kirekesztheti a törvényes örököseit. A kitagadás csak az örökhagyó által megjelölt személyekre vonat­kozik, vagyis a kitagadott/kizárt személy leszármazója ettõl függetlenül örökölhet.

Hagyományosnak nevezzük azt, aki végakarat folytán egyes vagyontárgyakra vagy az örököstõl követelhetõ vagyoni szolgáltatásokra válik jogosulttá. Meghagyásnak nevezzük azt az esetet, amikor az örökhagyó az örököst a hagyaték terhére kötelezettséggel terheli.

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága

A végrendelet érvénytelen, ha alakilag hibás, illetve ha a vég­rendelet megalkotásakor az örökhagyó olyan álla­pot­ban volt, hogy nem volt meg a szabad vég­ren­del­kezési képessége (pl. cselekvõképesség hiányában vagy külsõ ráhatás folytán).

A végrendelet hatálytalanságát olyan körülmény okoz­hat­ja, amely a végrendelet megalkotása után beálló vala­mely okból következik be, s ami kizárja a végrendelet ér­vényesülését.

A kötelesrész

A kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülõjét, ha végrendelet folytán nem õk örökölnek vagy kevesebbet örökölnek, mint a köteles­rész törvényes mértéke. A kötelesrész mértéke a tör­vé­nyes örökrész fele. Nem jár kötelesrész annak, akit az örök­hagyó az ok megjelölésével kitagadott. Azt sem illeti meg a kötelesrész, akivel szemben ún. kiesési ok áll fenn. Így kiesik az öröklésbõl, aki az örökhagyót nem éli túl; aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerez­heti meg (pl. az öröklés megnyílásakor különélõ házas­társ); aki az öröklésre érdemtelen; aki lemondott az öröklésrõl és aki az örökséget visszautasította. Érdemtelen az öröklésre, aki az örökhagyó életére tört; aki szándékos eljárásával az örök­hagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetõleg ezek valamelyikét megkísérelte; továbbá az, aki a hagyatékban való részesülés cél­já­ból az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örök­hagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. Az öröklésrõl lemondani csak az örökhagyó életében lehet, mégpedig az örökhagyóval kötött írásbeli szerzõdéssel. Erre akár ingyenesen, akár ellenérték fejében sor kerülhet és a lemondás vonatkozhat akár a várható örökrész egy részére is. Az örökség visszautasítása ezzel szemben az öröklés megnyílta után az örökös által tett egyoldalú nyilatkozat, amely szóban is érvényes. Fõ szabályként a visszautasítás csak az egész örökrészre vonatkozhat, és nem lehet visszavonni. Meghatározott személy javára – a lemondással ellentétben  nem lehet visszautasítani az örökséget.

Az öröklés jogi hatásai

Az örökléssel az örökhagyó tartozásai is átszállnak az örökösre, aki ezért a rá szállt vagyon értéke erejéig felel. Az örökölt vagyon értékét csökkentik a temetés költ­ségei, a hagyatéki eljárás költségei és az örök­hagyó hi­te­le­zõinek követelései ebben a rangsorban. Ami ezek után marad, az a tiszta hagyaték, ami magába foglalja a kötelesrészt, a hagyományt és a meghagyást is.

A hagyatéki eljárás

A hagyatéki eljárás szükségszerû elõzménye a hagyaték leltározása, amely ingatlan esetében minden esetben kö­te­le­zõ, ingó hagyaték esetén csak a törvényben meg­ha­tá­rozott esetekben.

Az eljárás az illetékes közjegyzõ elõtt zajlik, aki vizsgálja az örökösök személyét, jogosultságukat, annak mértékét és a hagyatékkal kapcsolatos vitákat. A közjegyzõ az örökös számára kérelemre öröklési bizonyítványt állít ki, melyben tanúsítja az örökösi minõséget. A hagyaték átadásáról végzéssel hatá­roz. A végzés ellen mindenki, akire nézve sé­rel­mes ren­delkezést tartalmaz, tizenöt napon belül fel­leb­be­zést nyújthat be. A kellõ idõben beadott fel­lebbezés esetén a végzés nem hajtható végre. A fellebbezés elbírálása a megyei bí­ró­ság hatáskörébe tartozik.

Az öröklési illeték alapjául szolgáló forgalmi ér­té­ket az illetékhivatal állapítja meg. A tör­vény meg­ha­tá­rozza az illetékmentesség eseteit, illetve azokat az eseteket, amikor kedvezményes illetéket kell fizet­ni.

A hagyatéki eljárás és az annak során hozott hagyaték­át­adó végzés csak az öröklés köz­­hitelû tanúsítására szol­­gál, deklaratív hatályú, azaz tulajdonjogot nem ke­let­­keztet. Hagyaték tárgyai felett ugyanis az örökös a halál pillanatában szerez tulajdonjogot, ingatlanok ese­té­­ben anélkül is, hogy ezt a jogot az ingatlan-nyíl­ván­tar­tás­ba bejegyeznék.

Tarján IV. Lakszöv

Hozzászólások lezárva.