Hogyan szereljük le a társasházi örök ellenkezőket?

A folytonos akadékoskodás bosszantó, de néha hasznos

 A kötözködő, nem együttműködő, állandóan ellenkező és a közgyűléseken különösen hiperaktív emberek viselkedése mögött többféle ok húzódik meg. Ahogy az egyik közös képviselő fogalmazott, lehet, hogy ők sokszor csak fontoskodnak, és hosszú felszólalásokkal teszik próbára a közgyűléseken részt vevők türelmét, ám tevékenységük alapvetően hasznos az egész társasházi közösségre nézve. Ők azok, akik alaposan átnézik a tervezett  kiadásokat, minden dokumentum apró betűs részét elolvassák, felhívják a figyelmet a hibákra vagy a lehetséges buktatókra.

A legnehezebb azokat kezelni, akik szinte teljesen érzelmi alapon “politizálnak”, személyeskednek és  majd’ mindent elleneznek. Az egyik társasházi képviselő tapasztalata szerint: “Van olyan ember, aki nézi a parlamenti közvetítéseket, aztán eljön a közgyűlésre, és ott is ezt játssza. Ideológiai kérdésekkel jön, holott csak azt kellene megbeszélni, kivel javíttassuk meg a lámpát a lépcsőházban”. Sokan magányos harcosok, ám a közös képviselők és a társasház szempontjából sokkal károsabb az a személy, aki lázítja a bizonytalanokat és tábort, sőt “pártot” szervez maga köré.

A kellemetlen kérdés még nem agresszió

Ha a társasházi képviselő a közgyűlés levezetőjeként az „állandó kötözködőtől” vagy a „soha fel nem növő örök ellenzékitől” kellemetlen kérdést kap, ne minősítse magában rögtön azonnal agressziónak vagy szorongást keltőnek a helyzetet. Ha egy lakó kényelmetlennek tűnő témával indít, ám abban nincs feltétlenül negatív minősítés, joggal feltételezhető, hogy az a jelenlévők java részét valóban érdekelheti.

Ilyen felütésekre a közös képviselő mindig számíthat, sőt javallott fel is készülni rá. A válaszát ilyenkor ellenséges, de kendőzni igyekezett indulatok helyett akár azzal is kezdheti: „Ez valóban érdekelheti a jelenlévő lakókat…”. Aztán a legjobb tudása, a rendelkezésre álló legfrissebb információk szerint választ adhat. Fontos, hogy ne legyen ingerült vagy ellenséges, hiszen a lakók a megrendelők, csak teszik a dolgukat.

A szakember szerint egyáltalán nem baj, ha nem tudunk ilyenkor azonnal válaszolni. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy „utánanézünk a dolognak” vagy „később visszatérünk rá”, és nem megyünk bele egy számunkra esetleg balul végződő szellemi csatába. A gondolkodási idő kérése nem utal gyengeségre vagy arra, hogy a vitában alulmaradtunk. Sőt, valószínűbb, hogy a hallgatóság inkább megfontoltnak, alaposnak ítél majd bennünket.

Fontos alapelv, hogy még a legprovokatívabbnak tűnő felvetés is alkalmas lehet arra, hogy ezek révén a képviselő saját üzeneteit közvetítse. Ha az agilis vagy túlságosan ráérő lakótól kapott kérdést átformáljuk, könnyebben továbbíthatjuk saját érveinket – javasol egy újabb trükköt szakértőnk.

Mindig hatásos technika, ha észrevétlenül magunkhoz vonjuk a szót, mint erről sorozatunk első részében már szóltunk.  Ennek egy finomabb változata arra az esetre alkalmazható, ha valaki túl sarkos kritikát fogalmaz meg, Ilyenkor köszönjük meg, hogy elmondta a véleményét, s ezután a “Ha jól értem, Ön azt mondja…” kezdetű mondattal már kissé tompítva foglaljuk össze a hozzászólását, majd úgy válaszoljunk vagy reagáljunk, hogy a közönség emlékezetében már a mi verziónk maradjon meg.

Ellentámadás: „Önnek bizonyára van megoldási javaslata?”

Kitűnő eljárás a homályos, vagdalkozó kritikával szemben, ha ellenkérdéssel arra késztetjük a „támadót”, hogy fogalmazza meg pontosan és rendszerezze mondanivalóját, mert ezzel rendszerint zavarba ejtjük. Az ő célja ugyanis leginkább csak az volt, hogy sértéseket és cáfolhatatlan szentenciákat vágjon a fejünkhöz, semmint hogy fontos gondolatot szegezzen a miénkkel szembe. Ha erről a szubjektív síkról igyekszünk őt a racionális párbeszéd mezejére átterelni, ellenvetései rendszerint gyorsan elolvadnak.

Bizonyos esetekben célravezető az is, ha az elégedetlenkedő lakónak visszadobjuk a labdát: “Önnek bizonyára van megoldási javaslata erre a problémára” vagy „Ön már bizonyára kigondolt valamit ezzel kapcsolatban?” Ha ilyen nincs, akkor ezzel igencsak zavarba hozhatjuk ellenfelünket. Ám számítsunk arra is, hogy igenis van a tarsolyában valami, és csak arra vár, hogy végre elmondhassa.

A konkrét kérdés általános szinten történő kezelése is sikeres stratégia lehet. Ha a közös képviselő röviden válaszol, akkor ahhoz nemigen van mit hozzátenni, ezért kénytelenek lesznek a témát a napirendről levenni: „Igaz, hogy egy magáncégnek adják bérbe a garázs egy részét?” Válasz: „Igen. Rákényszerülünk, ha a hiteleinket törleszteni akarjuk.”

A megakadt lemez technikája

Ha egy döntés helyességéről kell meggyőzni a vitapartnert, célravezető stratégia lehet a megakadt lemez technikája. Ha megfelelően megindokoltuk, hogy miért ragaszkodunk bizonyos megoldáshoz, ne engedjük, hogy vitapartnerünk arra kényszerítsen, hogy újabb és újabb indokokat találjunk ki!  Anélkül, hogy mérgesen vagy hangosabban felelnénk, ismételjük meg az álláspontunkat, valahányszor megpróbálnak rávenni arra, hogy változtassuk meg.

A manipulatív ellenkezők és lázadók akár szándékosan is alkalmazhatják azt a technikát, hogy a közgyűlés elején “prekoncepciós bevezetőt” tartanak, azaz egy tervezett döntést vagy problémát a saját szája ízük szerint értelmeznek, és ezt közvetítik is a többi tulajdonostárs felé. Ilyenkor ők próbálják meghatározni az ülés alaptónusát és a témáját. A közös képviselőnek érdemes nagyon odafigyelni az elmondottakra, és ha ilyen manipulációs kísérletet tapasztal, azonnal közbe kell szólnia, nyugodt hangon korrigálni az elmondottakat. Egyben a kritizált döntés legfontosabb indokait is elmondhatja. Mindezt meg lehet előzni azzal, hogy az ülést megnyitásakor már a bevezetőjében kitér a lehetséges ellenérvekre, és ezeket sorra hatástalanítja.

Előfordulhat, hogy a problémás lakó egy negatív tartalmú állítás után tesz fel egy kérdést, például  “teljesen egyértelmű, hogy az a festék, amit meg akarunk venni, egy év múlva le fog mállani, mennyibe is fog ez nekünk kerülni?”.  Ilyenkor először mindenképpen cáfoljuk az állítást, mert ha csak a kérdésre válaszolunk, úgy tűnik, mintha egyetértenénk a negatív állítással.

Az örök ellenzékiek saját véleményük megerősítésére szívesen nyilatkoznak a többiek nevében is, és előszeretettel használnak olyan fordulatokat, hogy “de hát mindenki tudja” vagy “a többi lakó is így gondolja”, esetleg az újságban vagy az interneten olvasott dolgokkal akarják alátámasztani mondókájukat. A közös képviselő – főként, ha meg van győződve igazáról és szakmailag is alá tudja támasztani mondandóját – ilyenkor azonnal közbe szólhat. Megkérdőjelezheti a források hitelességét, felhívhatja a többiek figyelmét arra, hogy itt valaki az ő nevükben beszél, de inkább mondja el mindenki a maga véleményét.

Nyissunk ajtót azelőtt, aki berúgni készül azt!

A társasházi képviselőket sokszor személyükben is támadják. Ha kritika ér bennünket, maradjunk nyugodtak és tárgyszerűek. Mutassunk fogadókészséget a bírálattal szemben, még akkor is, ha az megalapozatlan, könnyen elhárítható, udvariatlan vagy heves formát ölt, azaz nyissuk ki az ajtót az előtt, aki éppen berúgni készül azt.

Ha a vagdalkozó kritikust hagyjuk hosszan beszélni, monológja az idő előrehaladtával egyre kevésbé lesz csattanós, annál inkább leereszt a kritika. Ezek után röviden válaszoljunk, mert a hosszú válasz, tartalmától függetlenül, magyarázkodásnak, mentegetőzésnek hat. Zárjuk le gyorsan a pengeváltást ellenkérdésekkel vagy szellemességgel, és próbáljuk a vitát az eredeti medrébe visszaterelni.

A társasházi képviselő a személyét érő támadásokat, vádakat meg is fordíthatja, hiszen sok szemrehányás visszájára fordítva értelmetlenné válik. Vegyük a következő példát: “A lakók egy része szerint Ön nem is olyan jó szakember, csak ügyesen tudja eladni magát és túlzottan leegyszerűsíti itt a dolgokat”. Erre a választ érdemes egy mindenki számára elfogadható alapvetéssel kezdeni: “Nézze, attól, mert a lakók értik, amit mondok nekik, még nem leszek kisebb tudású szakember. Sőt.” Meg is lehet fordítani a vádat: „Biztos vagyok benne, hogy ha érthetetlen lenne a mondandóm, azt még inkább kifogásolnák.”

A társasházi kötözködők lefegyverzésének bevált trükkjei

  1. Ne legyen ingerült vagy ellenséges, hiszen a lakók a megrendelők, ők csak teszik a dolgukat, amikor a kérdéseiket megfogalmazzák.
  2. Tartsa szem előtt, hogy még a legprovokatívabbnak tűnő kérdés is alkalmas lehet arra, hogy a saját üzeneteit továbbítsa.
  3. A várható támadások elkerülésére jobb, ha a közgyűlés elején maga tér ki a meleg témákra, előveszi a megfogalmazott „vádpontokat” és ezeket sorra megcáfolja.
  4. Ha negatív állítás után kap kérdést, előbb cáfolja meg az állítást.
  5. Egy döntés előtt fogalmazza meg a legfontosabb érveket. Ha újabb kérdéseket kap, ne hagyja, hogy újabb indokok kitalálására kényszerítsék, ismételje meg azokat újra és újra.
  6. A személyét érő támadásokra vagy ne reagáljon, vagy csak saját érzései egyes szám első személyben való közlésével.

Cikkünk elkészítéséhez Kisházy Gergely munka- és szervezetpszichológus, kommunikációs szakértő, a Corporate Values Kft. munkatársa nyújtott segítséget.

hazforum.hu

Tarján IV. Lakásszövetkezet

Hozzászólások lezárva.