Ideiglenes benntartózkodók

SZMSZ 11. sz. Melléklet

A személyi tulajdonú lakásban való további tartózkodás jogcíme, fizetési kötelezettségek meghatározása épületüzemeltetési szempontból

Azok a lakástulajdonosok, akik lakásuk részben vagy egészben történő bérbeadásával (a személyi tulajdonú lakásban való további benntartózkodás jogcímén) bérlők, albérlők, un szívességi lakáshasználók, stb. útján használják/hasznosítják a lakóépületek közös használatra szolgáló részeit, mely személyek tulajdonosi hozzáállásának hiányában növelik a fenntartás díját (többlet üzemeltetés, rongálás, javítási és karbantartási igény növekedés, stb.), valamint a Házirend és a Tűzvédelmi Házirend betartásában/betartatásában, az együttélésben, a többi tulajdonostárs nagyobb alkalmazkodását, tűrését veszik igénybe, a küldöttgyűlés által külön határozattal megállapított hozzájárulást kötelesek fizetni.

Amennyiben a szövetkezeti tag vagy nem tag lakástulajdonos állandó lakcímbejelentés mellett lakja, vagy állandó lakcímbejelentés nélkül életvitelszerűen tartósan nem lakja a tulajdonát képező lakást, de azt részben vagy egészben 30 napot meghaladóan bérletbe/albérletbe vagy kölcsönbe adás útján hasznosítja, úgy a küldöttgyűlés mindenkor hatályos határozata alapján külön bérlőtársi hozzájárulást tartozik megfizetni az épület javára.

A lakáshasználat alanyi jogon történik, amennyiben azt szövetkezeti tag, nem tag lakástulajdonosként vagy haszonélvezőként nyilvántartott személy(ek) lakják.

A tulajdonosokkal lakcímbejelentés mellett, életvitelszerűen együttlakó közeli hozzátartozók nem minősülnek ideiglenesen benntartózkodóknak.

Ide tartozik:

• a házastárs,

• a regisztrált és/vagy bejegyzett, illetve ennek hiányában nyilatkozat szerinti tanúkkal igazolt élettárs,

• az egyeneságbeli rokon* (Nyilatkozat közvetlen hozzátartozói jogviszonyról),

• az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek,

• az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.

A rokonság szabályozása a hatályos polgári törvénykönyv szerint.

A hatályos jogszabályok alapján annak megállapítása, hogy ki tekinthető egyenesági rokonság körébe tartozónak.

Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

Egyenesági rokonság áll fenn az előd és utód között.

Az elődöket felmenő, az utódokat lemenő rokonoknak nevezzük.

A felmenő egyenesági rokonok: szülő, nagyszülő dédszülő.

Lemenő egyenesági rokonok: gyermek, unoka, dédunoka.

Ugyanígy rokonságot teremt a biológiai kapcsolaton kívül az apaság elismerése és az örökbefogadás is. Ettől eltér a közeli hozzátartozó fogalma, amelybe az egyeneságbeli rokonokon túlmenően a házastárs is és a testvér is beletartozik. Hozzátartozó pedig az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa.

Bejelentő űrlap